Lélekmelegítő igazságok

Már jó ideje nem hoztam nektek személyesebb hangvételű bejegyzést, viszont az elmúlt időszakban nagyon sok minden értékelődött át bennem. Sok mindent másképpen látok, vagy egyszerűen nem tudok napirendre térni dolgok felett. Az utóbbi hónapok nagyon sok mindent hozott az életembe. Valahogy, tényleg minden visszakerült a rendes kerékvágásba, és teljessé vált. Valahogy minden olyan tiszta és felhőtlen lett. Egyre jobban látom annak az eredményét az életemben, hogy hiszek a karmában, és a jóság erejében. Ezer dolog miatt vagyok hálás, és tudom jó úton haladok valami felé. Az egyetlen bibit az emberek jelentik, mivel a vírus után mintha megbolondult volna mindenki. Így néha az egyszerű dolgokat is megnehezítik. A legszebb napjainkat is meg tudják zavarni a megkeseredett emberekkel való találkozás. A rosszindulat és az irigység pedig még jobban eluralkodott az embereken. Én magam pedig egyszerűen állok, és fel sem tudom fogni, hogy az emberek ilyen dolgokat megtesznek másokkal. Sosem tudtam felfogni az irigy emberek gondolkozását. Egyrészt, mert elégedett vagyok az életemmel, és semmire sem vágyom többre. Másrészt, én egyszerűen senkitől sem tudom irigyelni az életét, vagy azt, amije van. Én minden mögött látom a munkát, a sok nehézséget, és azt is, hogy mi mindene hiányzik annak az embernek, ami nekem viszont van. Én látom a nagyobb képet. Így azt is tudom, hogy milyen sok embernél vagyok én szerencsésebb, mert van tető a fejem felett, mert tiszta víz folyik a csapból, vagy nem kell bombák elől bujkálni a pincébe naponta. Sokan nem látják, milyen sok mindenért lehetnének hálásak. Csak is azt veszik észre, amilyük nincs. Valahogy pont ezek az emberek nem fogják fel, hogy nem más, mint a rosszindulat és gonoszság az, ami miatt boldogtalanok. Mások bántásával, pedig semmivel sem lesznek többek. Néha már a lakásból is félve lépünk ki, mert mindig történik valami. Legyen az taxis, eladó, pincér, sorban álló vásárló, utcai járókelő, buszon ülő néni, ideges vezető, mindenki másra akarja zúdítani saját frusztrációit. Ezért is nagyon sok mindet gondoltam át az életemben.

A héten egy különleges természeti jelenség is volt, amit eperholdnak hívnak. Úgy tartják, ez a lezárás és valaminek a kezdetét jelenti. Érdekes módon az én életemben is pont aznap lezárult valami, és kezdetét vette egy másik. Az élet az egyensúlyról szól. Ha valamit elvesztesz, valamiben visszakapod. Akár emberekről legyen is, szó, ez így van rendjén. Néha szét kell, hogy hulljon valami, hogy helyet adjon valami újnak, és jobbnak. Úgy hiszem, azzal, hogy önzetlenül szeretek, és élek, ezerszer is visszakapom az élettől valamilyen formában. Én szeretek adni! Nem csak annak, aki kéri. Így lehet az, hogy az álmaim anélkül is valóra válnak, hogy megálmodnám őket. Mert az élet olyan lehetőségekkel ajándékoz meg, amikre gondolni se mernék. Ezért tudom, minden utamat álló ember, és nehézségek ellenére is jó úton járok. Akik pedig bántanak, vagy ellenem tesznek, sosem lesz nyugodalmuk. Mert az élet minden rosszat kétszer ad vissza! Ezt az évek alatt számtalanszor megtapasztaltam a karma hatalmát. A szeretet ezért sokkal kifizetődőbb. Néha viszont nehéz önzetlenül adni, mert úgy érzi azzal együtt önmagából is ad egy kicsit, míg végül el nem fogysz. Aki pedig nem veszi észre, mit adhatsz neki, az nem is érdemli meg a rá pazarolt energiádat. Sokan, úgy gondolják, a dolgok csak járnak nekik, semmi viszonzás nélkül. Vannak, akik pedig pont olyan embereket keresnek maguk mellé, akiket kihasználhatnak. Ők viszont sosem lesznek boldogok. Mert pár kikényszerítik másoktól, amire szükségük van, de egy idő után egyedül maradnak. Akkor pedig már nem lesz ott senki nekik, akit kiszipolyozhatnak. Mert amíg a rosszindulat boldogtalanságba taszít, úgy a törődés, gondoskodás, és jóindulat boldoggá tesz! Ezért is, még ha néha nehéz is, akkor sem fogok változtatni magamon. Még ha ki is használhatnak, azért amilyen vagyok. Mert jó érzés adni! Az én lelkiismeretem nyugodt, hogy mindent megtettem. Mások pedig álmatlanul forgolódhatnak, hogy vajon hol rontották el az életüket…