Miért kell az a sok rosszindulatú komment?

Nap, mint nap találom szembe még mindig az interneten a rosszindulatú kommentekkel és panaszkodó írásokkal magam a posztok alatt. Mindig megdöbbentett ez a fajta rosszindulat az emberek felől, de mára már teljesen eluralkodott a társadalmunkon. Sosem fogom felfogni, hogy ez miért okoz akkora nagy kéjt az íróknak. Mivel lesz neki jobb, hogy leírhatja, hogy neki milyen rossz, vagy ha megbánthatják a másikat? Remélem, az emberek egy idő után rájönnek, hogy semmivel nem lesz jobb nekik, hogy ezt csinálják. A gázszámla nem fizeti be magát 10 komment után, amiben a gazdagokat és a celebeket szidják. Nem fogja jól érezni magát a bőrében az a nő, aki másokat lecsúnyáz, ledagadtozik vagy le botoxos kurvázik. Nem lesz boldog párkapcsolata annak, aki egyedül ül otthon péntek este, és a szerelmes képek alá írogat a neten, hogy úgy is szétmentek egy hónap után. Akkor meg miért éri meg ennyi idő, belefektetett figyelem? Ennyi rosszindulat és gonoszság, ha még nem is lesz számukra jobb az élet. Mert a gazdag, gazdag marad, a szép nem lesz csúnyább, és a pár este egymás mellett tér nyugovóra és nem csak aludni fognak. Elhihetik, azoknak sem lesz rosszabb életük, akiknek ezeket írják. Mert egyre kevesebbet vesz le az emberségéből, és a szívébe egyre jobban beköltözik a gonoszság. Szerencsére engem elkerülnek ezek az emberek. Csak is kedves és jóindulatú emberek vesznek körül, akik folyamatosan biztosítanak róla, hogy megéri csinálni. Mindig mondom nektek, hogy a rossz energia, csakis rosszat szül. Ha pedig szeretnétek változtatni az életeteken vagy szeretnétek jó dolgokat bevonzani, azt csak is jósággal, jóindulattal és szeretettel lehet!

A legfeltűnőbb természetesen a celebek postjai, és a róluk írt cikkek alatt olvashatók. Megdöbbentő, hogy mennyien élik ki magukat abban, hogy ezeket az embereket bánthatják. Kiírják magukból nekik milyen borzalmas az életük és, hogy a celebeknek meg milyen jó. Olyan embereket szidnak, akiket nem ismernek, vagy nem is tudják, hogyan is élnek a négy fal között. Sok példát tudunk felhozni. A munkám miatt nagyon sok olyan eseményre vagyok hivatalos, ahol mi együtt veszünk részt. Így bár nem mondanám, hogy ezek az emberek a barátaim, de nagyon sokukkal jóban vagyok. Hihetetlen, hogy milyen sok kedvesség van ezekben az emberekben, miközben annyi bántás irányul feléjük, és bármennyire is az ellenkezőjét szeretnék az emberbe beállítani. És mindegyikük élőben sokkal szebb, mint a képeiken vagy a tévében. Igen, még sokkal szebbek. Ezért sem értem, hogy egy háziasszony otthon ülve, hogy ítélkezhet valaki szépségéről úgy, hogy nem is látta. Úgy, hogy ezek a nők sokkal többet tesznek azért, hogy így nézhessenek ki, mint bárki. És nem, nem az orvosok keze munkája mind. Hogy lehet ellentétbe állítani a politikával, azzal, hogy mások hogy élnek. Mi köze van az egészségügynek egy celeb hírhez. Az egyetlen egy gaztettük, ami mindenki szemét szúrja, hogy más munkát választottak, mint mások. Egy könnyebb utat, amivel jobban lehetnek, miközben nem kell megszakadniuk. Egy olyan munkát, ami miatt ők csámcsoghatnak, és panaszkodhatnak a saját életükről. Egy olyan munkát, ami miatt meg kell osztaniuk másokkal az életüket. Az életük minden apró részletét. Szórakoztatnak. Egy népet, akiket csak rosszindulat hat át és gonoszság. Irigység és féltékenység. Amikor én magam is egy hasonló hivatásba fogtam, tudtam, lehet nem is fogom kitenni magamat ezeknek az embereknek. Viszont áldom az eszemet, hogy sikerült még elkerülnöm őket, és azt, hogy egy álarc mögé bújhatok, így életem egy része megmaradhat érintetlennek. Mielőtt olyanokról állítanánk valamit, akivel az életben nem találkoztunk, csak a pletykalapok oldalain néztünk szembe velük, gondolkodjunk el. Ismerem én őt? Tudom, hogyan is él valójában? Tudom, mennyit dolgozik? Hány órát ül a konditeremben, amikor már mások alszanak? Hogy milyen, amikor nem mehet végig egy utcán, mert megbámulják, vagy nem csókolhatja meg a párját, mert másnap a címlapokon lesz? Tényleg láttam élőben, hogy tudjam a valóságban nem is ilyen? Gondolkodjunk, és csak azután írjuk ki magunkból a frusztrációnkat. Egyet senki se felejtsen. Neked akkor sem lesz több, és neki semmivel sem lesz kevesebb.

Eliza