A luxus divat alternatívái

Manapság a presztízs márkák darabjai a legnagyobb idejüket élik, hiszen már nem számít valakinek az, aki nem birtokol egy-egy luxuscikket. Így a Gucci táska és a Louis Vuitton pénztárca státusz szimbólummá vált. Emiatt pedig olyanok számára is vágyottá vált, akik pénztárcája viszont nem engedheti meg, hogy ilyen darabokat birtokoljanak. Ez viszont senkit nem tántorít el attól, hogy mégis magáénak tudhasson pár ilyen darabot, még akkor is ha Gunci vagy Vuttyon van ráírva. A mai napon elhoztam nektek bemutatni 2 alternatíváját a legnagyobb divatmárkák beszerzésnek. Viszont ezeket nem azért teszem meg, hogy támogassam ezt az iparágat, hanem, hogy elrettentsek mindenkit ezektől az alternatíváktól. Mert birtokolni egy ilyen darabot nem egyenlő azzal, hogy valaki azt az életet éli, melynek részét képezik a többszázezret érő táskák és termékek.

A használt luxustermékek boltja

Manapság sorra nyílnak azok a butikok, melyekben a használt luxus termékeket vihetik be az emberek eladásra, majd tovább értékesítik azokat a divat szerelmesinek. A használt darabok olcsóbban szerezhetők be, mint a boltokban így azok számára is elérhetőbbekké válnak, akik nem tehetik meg az új darabok megvásárlását. Azonban ez jobban hangzik, mint amilyen. Amikor belép az ember ezekbe az üzletekbe, máris megcsapja őket az az érzés, mint bármely turkálóban. A levetett, elhasznált és eldobott darabok szinte sírnak a polcokon, és inkább rossz érzést keltenek az emberben, mint szemet gyönyörködtetnek. Másik nagy hátrányuk, hogy ezek nem pár napos, polcon porosodó darabok, hanem valóban használtak. Így sérültek, vagy 10 évvel ezelőtti kollekciókból valók. Bármennyire is Dolce Gabbana a táska, ha olyan rozoga, hogy már szétfeslik a kézben. Mindezeket az eredeti tulajdonosuk pedig majdnem a bolti árért akarják eladni, mivel azt hiszik az értékük ugyanannyi maradt. Ami teljesen téves gondolat. A termék, ha kikerül a boltból már negyedével csökken az ára. Ha pár nap eltelik már csak a felét éri, ha pedig évek, akkor maximum a negyedét érik ezek a termékek. Még garanciával igazoló dokumentumokkal is. Így irreálisan drágák ezek a darabok. Sokkal jobban megéri gyűjtögetni, és megvenni a boltban egy teljesen új darabot. A luxus termékek nem csak azért olyan kedveltek, mert a termékek olyan csodásak. A vásárlási élményt is megfizetjük, amikor a díszdobozból kivesszük a szűz táskát. Ezt az érzést itt nem kaphatjuk meg, és ha a teljes luxus élményre vágyunk, akkor az valóban csak az eredeti üzletekben várhat ránk.

A kamu az kamu

Manapság divattá vált a kamu. Fiatal lányok lengetik kamu Gucci és Saint Laurent darabajaikat, miközben egy hozzáértő számára ordít róluk, hogy nem igazi. Vagy a szegényebb környékeken minden második nő kezében Michael Kors lengedezik, és mind olyanok, hogy a boltokban kaphatókkal köszönő viszonyban sincsenek. Az instagramon elénk tárt világból már nem is folyik más, mint ha nincs ilyen darabod, nem vagy ember. Pedig a képeken láthatók közül is sok nem eredeti, vagy a hölgyek nem a saját megspórolt, megdolgozott pénzén jutottak hozzá. Sajnos nagyon sok helyen váltak elérhetővé a kamu luxus termékek. Valamelyik teljesen látványosan tér el a valóditól, de vannak tökéletes hamisítványnak nevetett darabok, melyek tejes mértékben próbálják koppintani az eredetit. A hamisítványok árusítása világszerte törvénybe ütközik, így hazánkban is. Viszont sok bolt nincs ezzel tisztában, így nyílt profilokon árusítják a darabjaikat. Persze ha valaki megmondja nekik az igazat, tiltva lesz, vagy egy új profilt alkot. A hamisítványok árusítása viszont nem csak azért ütközik törvénybe, mert szellemi tulajdonnal való visszaélés, hiszen ezek a darabok a tervezők megkárosítását képviselik, hanem a gyártási folyamatok ellenőrizetlenek, így a gyerekmunka a kizsákmányolás nem egyedi eset. Emellett a feketepiac miatt, a szervezett bűnözés is képviselteti magát bennük. Így amikor kiadunk egy Guncira pénzt, akkor ezeket az embereket és a kizsákmányolást támogatjuk.

Sokak számára mégsem elriasztó ez sem. Sok fórumon olvasom, hogy ha valakinek nincs pénze az eredetire, akkor miért ne vehetné meg a kamut? És a kérdésben benne rejlik a válasz is. Ha valaki nem teheti meg, hogy luxus darabokban járjon, azoknak nem szabadna, hogy ez a kérdés előtérbe kerüljön. Hiszen az életében mások a prioritások, így egy fast fashion darab jobban beleilleszkedik, mint egy luxus darab. Így akinek nem inge ne vegye magára. Ha nem engedheti meg magának, az ne várja el saját magától, hogy mégis olyanban járjon, csupán egy kis csalással. Másrészt, amit sokan nem értenek meg, egy ilyen luxus darab néha egy kocsi vagy egy ház árával vetekszik. Így senki sem fogja elhinni annak, akin látszik, hogy nem minden darabja egyedi tervezésű, hogy eredeti darabbal rendelkezik. Egyszerűen nem összeegyeztethető azokkal a személyekkel, így csak kinevettetik mások szemében magukat. Nagyon kevés ember van, akiket ezekkel megtéveszthetnek. Nem Suzuki-ból szállnak ki azok, akik megengedhetik maguknak. A luxus termékek a felső tízezer számára lettek megálmodva. Egyedi és magas minőséget képviselő darabok, mellyel ők nem csak a jövedelmükkel szeretnének kérkedni, hanem egyszerűen a pénztárcájukhoz mért hozzájuk illő darabokkal egészítik ki ruhatárukat.

Egy kamu vagy 10 éves elnyűtt darabbal senki sem lesz gazdagabb, csupán szegényebb a feleslegesen elköltött tízezrektől. És ha külsőleg szeretne hasonlítani rájuk, nem fogja tudni tartani a lépést velük. Az ember csak eladósodik abban, hogy megjátssza, ő gazdag. Fogadjuk el azt, akik vagyunk, azzal együtt, hogy milyen életszínvonalat élünk. Tehetünk érte, hogy fejlődjünk, de azt csak is munkával és változtatással élhetjük el. Egy táskától senkinek sem lesz jobb munkája, vagy magasabb fizetése. A munkától, viszont igen. Ne legyen ez a mérce, hogy kik vagyunk mi a világban. Egy ilyen luxus termék nélkül is lehetünk boldogok.