Plus size divat összeesküvés, avagy, ahogy a nagyok a rajzasztal mellől elképzelik

Amikor elkezdtem a blogot, eldöntöttem, hogy minden nőtípust szeretnék képviselni, mivel én azt érzem feladatomnak, hogy elhozzam a mindennapi divatot számotokra, és segítsek mindenkinek rátalálni önmagára az öltözködésben. A divat mellet szeretném azt is képviselni, hogy az is fontos, hogy a nők a saját testükben is jól érezzék magukat. Hiszen az a bizonyos ruhadarab, amit magunkra öltünk, nem önmagában tesz minket sugárzóvá, hanem az önbizalom az, ami miatt meg fognak fordulni utánunk az emberek. A blog célja pedig az, hogy minden nő számára segítsen inspirálódni, és informálódni.

Sokan kértetek tőlem segítséget, hogy a telt hölgyek számára is írjak cikkeket, és hozzak el nekik tippeket és tanácsokat, ezért úgy döntöttem jobban beleásom magamat a témába. Hiszen csakis akkor fogok tudni számotokra hiteles tanácsokat adni, ha én magam is megértem, milyen is mások szemében a divat világa. Én magam sosem tartoztam a telt hölgyek közé, mivel magasságom és alkatom miatt az s-es méretet sosem léptem túl, de szerencsémre a környezetemben jelen vannak olyan hölgyek, akiktől segítséget kérhettem a témában. A kérdés, amire pedig választ szerettem volna találni az volt, hogy vajon telt hölgyként milyen is lehet hazánkban megtalálni a stílusunkhoz illeszkedő ruhadarabokat? Hiszen külföldhöz képest az igencsak gyér választék nem elégíti ki az ő igényeiket, és kevés direkt nagyobb méretű ruhákat árusító bolt létezik itthon. Akkor vajon ők hogyan tudnak saját testalkatukhoz mérten, de igényesen és nőiesen öltözködni? Vajon hogy lehet boldogulni duci nőként a divat terén?

Már amikor nekivágtam a témának tudtam, hogy ez nem egyszerűen arról szól, hogy mit vegyenek fel azok, akik nagyobb méretekkel rendelkeznek, mint az átlag. Ez a kérdés sokkal mélyebben gyökerezik, és sokkal szerteágazóbb, mint amilyennek először látszik. Mert bár konkrétan egy nőtípus problémáira szerettem volna rávilágítani, mégis rá kellett ezáltal világítani a társadalmunkban beállt problémákra is. És ez a probléma maga az emberi természet. A tolerancia, az elfogadás hiánya és a diszkrimináció nem csak azokat érinti, akik más törzsből, vagy más bőrszínnel rendelkeznek, hanem azokra is kihat, akik mások, mint a többiek. Az ember eredendően szeret belesimulni a tömegbe, és ami kilóg onnan, úgy érzi támadás a csoport ellen. Ezért ezeket az elemeket, bár tudat alatt, szeretnék kiiktatni vagy figyelmen kívül hagyni. Minden módon próbálják ellehetetleníteni a dolgukat, hogy fedve végül arra kényszerüljenek, hogy ők maguk is hasonuljanak a tömeghez. És miért is hozok bele egy divatcikkbe egy ilyen komoly témát? Mert a duci divatban beállt állapotok is erre a folyamatokra vezethetők vissza. Mert már a téma felszínének megkapargatása után is tudtam, hogy egyfajta összeesküvés nyugszik a divat világában a telt hölgyekkel szemben. Ha pedig velem tartotok, elmesélem mi is a szörnyű valóság.

Pár hónapja Dórival volt szerencsém interjút készíteni, aki bevezetett engem a duci divat világába. Dóri a Pluss Size Advice bloggereként nap mint nap ad tanácsokat telt hölgyek számára az öltözködésben, valamint saját plus size márkája, a Dodako segítségével nyújt alternatívát a hazai boltokkal szemben. Rajta keresztül megismerhettem azoknak a hölgyeknek az igényeit, akik nem a divatvilág által elénk tárt xs-es mérettel rendelkeznek. Ezáltal megtudtam, hogy nem jelenti azt, ha valaki telt, akkor úgy kell öltözködnie, mint egy nagymama, vagy feketébe bugyolálva kell kilépnie az utcára, mint aki temetésre készül. A duci emberek igen is vidámak, és élvezik az élet minden percét sőt, talán jobban is, mint a folyton éhező, vékony, boldogtalan társaik. Ezt az életvidámságot szeretik kimutatni az öltözködésükön keresztül. Ők is szeretik a színeket, mintákat és mindent, ami feldobja a mindennapokat. Bár a közvélemény azt sulykolja beléjük, ne legyenek büszkék telt idomaikra, ők viszont köszönik szépen, jól érzik magukat a bőrükben, és semmin sem változtatnának. Nem akarnak csont soványra fogyni, sem centiket lefaragni, mert ők úgy tökéletesek, ahogy vannak. (Természetesen az egészséges táplálkozás mellett.) Ők maguk is szeretik megmutatni idomaikat, testhez simuló darabokban is akár, hiszen nincs mit szégyellniük, hogy sátrak mögé kelljen elbújtatniuk idomaikat. Igenis ki kell tenni amijük van, és a szép dekoltázs, vagy domborodó popsi igenis szexi, legyen az s-m vagy xxxl. A plus size-os hölgyek nem kívánnak belesimulni a tömegbe egyszínű ruháikkal és megszokott szabásvonalakkal, ők szeretik önmagukat, szeretnek mások és egyediek lenni.

Miután pedig megismerkedtem az igényekkel, nekivágtam, hogy megtaláljam, vajon sikerülhet-e megvalósítani az elképzeléseket a valóságban is. Természetesen előre tudtam, hogy nem sok esély van arra, hogy találni is fogok az igényekhez idomuló kínálatot, de azért bizakodtam. Belevetettem magamat a budapesti boltok rengetegébe, hogy utánajárjak, vajon mi is a helyzet nagyméretű ruhák terén. Vajon hol és mit tud egy telt hölgy magának találni, és amit talál az valóban illeszkedik-e az igényeihez és még a szezon divatjához is. Vajon az hogy egy cég árul nagyméretű ruhákat, az azt jelenti-e hogy valóban minden létező méretre fel vannak készülve, vagy szerintük az xl maga a nagy méret tartomány és annál nagyobb nem létezik számukra?

Ezzel szemben sajnos a hazai boltok kínálatában igazán elszomorító látvány tárult elém. Rengeteg boltba látogattam el, de plus size ruhák terén egyik sem volt kielégítő. A magyar márkák pedig hallomásból sem ismerik az xl vagy annál nagyobb ruhákat. Kalandozásaim során rátaláltam egy külföldi márkára, amely elmondása szerint a telt hölgyek számára tervez ruhákat. Bár ez volt az utolsó reményem, de talán ez okozta számomra a legnagyobb csalódást is egyben. A bolt filozófiája, hogy a telt hölgyek számára is nőies és szexi ruhadarabokat kínálnak elegáns alkalmakra, valamint azt hirdetik, hogy a hölgyek merjenek önmaguk lenni és megmutatni, hogy telten is szépek lehetnek. Ezzel szemben a bolt kínálata pontosan az ellenkezőjéről árulkodott, és inkább hasonlított egy kínai otthonkákat áruló szaküzlethez, mint luxus márkához. Az üzletükbe lépve egyetlen látvány tárult a szemem elé és az a feketeség volt. A színek hiánya teljesen elnyomasztott és kérdésemre hogy miért nincs sok szín csupán a két fakó zöld és kék pólóra tudtak rámutatni, és egy fekete fehér mintás darabra. Sajnos a cég által megfogalmazott filozófia egyáltalán nem volt összhangban a kollekciókkal. A ruhák szabásukat tekintve bő fazonok, sehol sem mutatták meg az alakot, és inkább hasonlítottak egy sátorra, mint igényes és nőies darabokra. Kérdésemre pedig, hogy milyen korosztálynak készülnek a ruhák, azt a választ kaptam, hogy 35-55-60 éves korosztály van megcélozva, miközben a polcokon sorakozó darabok mindegyike a 78 éves nagymamám gardróbjában lévőkre hasonlított. Mindezt pedig, mivel minőségi tervezői darabokról lévén szó, csillagászati áron kínálják a telt hölgyek számra. Ezt a kínos felhozatalt, hiszen ott a létező minden méretben kínálták a vevőknek, m-től egészen a végtelen xl –ig. Természetesen bárhol kerestem is, sehol sem találtam jobb helyzetet, és rá kellett jönnöm, hogy lehetetlen feladatnak tűnik Magyarországon telt hölgyként valóban egyedi és nőies darabokat találni.

Sajnos ez a tendencia nem egyedi sem hazánkban, sem a világ más szegletén. Mivel a divatvilág tervezői asztalai mögött sorakozó tervezők vagy vékony hölgyek, akik a vékonyságot preferálva azért terveznek ilyen ruhákat, hiszen szerintük a duciknak más nem állna jól, vagy meleg férfiak, akik egy telt hölgy látványát vastag anyaggal próbálják elfedni, hogy látniuk se kelljen. A márkák pedig bár szeretnék bevonni vevőkörükbe a duci közönséget, mégis ezt olyan kínosan teszik, hogy inkább nemtetszést, mint pozitív visszajelzést kapnak a megcélzott közönségtől. Az évről évre elénk tárt szépségideálok, és az újságokból kiáradó üzenet pedig továbbra is azt sulykolja a hölgyekbe, hogy a tökéletesség a legfőbb cél, és változz azért, hogy olyan lehess, amit mi szépnek találunk. A tervező asztalok mögött sosem igazi telt hölgyek ülnek, akik igazán tisztában vannak azzal, mi is kell a duci divathoz. A vak világba találgatva olyan kollekciókkal állnak elő, amely szerintük jól mutat egy telt hölgyön, vagy szerintük ebben kellene mindnek járnia. Mindezek eladásához pedig plus size modelleket rendelnek, akiken eladhatóvá válnak a termékek, pedig azok továbbra is egy idealizált telt hölgyön állnak jól, nem egy hús vér hölgyön. Hiszen ezek a modelleknek semmi közük nincs a kövérséghez, hiszen vékony kecses nyakuk, vékony karjuk, vékony combjuk van. Hiszen a modellvilág szerint plus size modellnek számít az, aki a hatvanas dereka mellett teltebb mellel, vagy csípővel rendelkeznek. Se toka, se narancsbőr és semmi, ami egy igazi nővé tenné az idealizált képeket. És így történhet az, hogy a képeken rajtuk a ruhák lógnak, amíg a valóságban egy telt hölgyön azok a darabok előnytelen helyeken feszülnek, és a kihangsúlyozandó helyeken bővek. Ezáltal pontosan az ellenkező hatást érve el, mint aminek a célnak kellene lenniük.

Bár a divatvilág kezd nyitni a más és természetesebb felé, sajnos azonban ez a kép is sokkal idealizáltabb, mint a valóság. Furcsa, hiszen a legnagyobb tervezők országaiban az embereken nagy százaléka túlsúlyos, így saját eladásaikat korlátozzák azzal, hogy csupán egy vékony rétegnek nyújtanak választékot. A hazai divatmárkák pedig hírből sem ismerik a telt hölgyeket, és nem is alacsonyodnak le arra a szintre, hogy a kreációjukat átgondolják, hogy az ő számukra is elérhetővé váljanak. Így maradnak, a fast fashion márkák minden kreativitást nélkülöző darabjai, valamint a külföldi márkák által nyújtott nagymama szettek. Vagy végső mentsvárként a szomszéd néni segítségével megvarrt darabok, amikhez mi magunk vesszük mag az anyagot a méteráru boltban. Szerencsére vannak úttörők, mint Dóri, aki saját márkát indítva segít kreációin keresztül alternatívát nyújtani, de sajnos sokkal több kezdeményezés kellene hogy a helyzet valódi megoldásra találhasson. És sajnos ez így is marad, amíg a divatvilágba be nem szivárognak a valódi hús vér emberek, akiknek tokájuk van, nem sima a bőrük, rövidek a lábaik, alacsonyak, nagy a popsijuk, vagy épp bármiben is hasonlítanak valakire, aki valóban szembe sétál velünk minden nap az utcákon. Mert még a 21. században sincs tolerancia, se egyenrangúság. Mert aki kitűnik a tömegből valamilyen módon az furcsa és idegen a nagy tömeg számára. Bár a tömeg próbálja eltaposni a nem kívánt elemeket, senki se feledje, hogy a legnagyobb kincsünk az, hogy mások vagyunk. Mert ez mutatja meg, hogy mi önmagunk vagyunk, individuális lények. Bármilyen nehéz is, merjünk önmagunk lenni, és merjük vállalni, hogy egyediek vagyunk. Akkor egy napon a tömeg nem lesz többé egy összefüggő massza, hanem egyedi emberek csapata, ahol összefog mindenki, és elfogad mindenkit. „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.”

Eliza