Életem legszebb napja, avagy Londoni naplóm
Évek óta tervezgettem, hogy egy napon ellátogatok London városába, idén pedig lehetőségem nyílt, hogy bejárjam a pezsgő nagyvárost. A hatalmas metropoliszt, amely magában rejti a történelem nagy szeleteit, és egyben a jövő hatalmas üveg monstrumait. Ezen városban esett meg velem az a nap, amely egy időre beleírta magát az emlékeimbe, hiszen életem legszebb napjai közé tartozott bloggerként és egyszerű emberként is. Egy lány számára, aki a divat szeretetében nőtt föl, és akinek ez a szeretet oly’ magasságokba tört, hogy hivatásává vált mindez mára. Ennek a lánynak londoni látogatásának egyetlen egy napjának történetét mesélem most el nektek!
Természetesen jó turistaként az első utam az egyik legnagyobb bevásárlóközpontba vezetett, a Westfield. Bloggerként természetesen a látványosságok mellett, főleg a divat volt rám a legnagyobb hatással a városban. Bár már rengeteg országot volt szerencsém bejárni, de itt egy városban megtalálható szinte minden bolt és márka, amely fellelhető a világon. Egy olyan lánynak, aki bloggerként tengeti napjait egy oly kicsiny országban, mint Magyarország, ez maga a mennyország volt. Végre olyan boltok kínálatát tekinthettem meg élőben is, amelyeket csak az internetem tudtam eddig böngészni. Így bejárhattam a River Island-et, a Forever 21-t, a Primark-ot, és a New Look-ot is.
A bevásárlóközpont után, természetesen a világ egyik leghosszabb bevásárló utcája következett. Hiszen, mi is lenne a legjobb levezetése egy körútnak egy bevásárlóközpontban, mint végigsétálni egy bevásárló utcát. A híres Victoria’s Secret-ben eltöltött egy órás nézelődés után fáradtan lődörögtünk a környező utcákban. Az egyik kirakatban pedig olyan látvány tárult a szemeim elé, ami azóta se hagy nyugodni. Az összes ehavi Vogue magazin ott sorakozott az üveg mögött, szerte az egész világból.
Hozzá kell tennem, hogy kiskorom óta imádom a magazint, és mindig is, amikor hozzájutok egyhez, ugyan azzal a gyermeki áhítattal lapozgatom, mint régen. A boltnak viszont egy ajtaja sem volt, csak egy hatalmas forgóajtó, amely egy irodaházba vezetett. Nagy lelkesedésemben bevetettem magamat egy angol úriember háta mögött, és megérkeztem a divat mennyországba. Mert mint kiderült, nem máshova tévedtem, mint a British Vogue főhadiszállására. Miután az ott dolgozók lenyugtattak első sokkom után, hogy hol vagyok, elmagyarázták, hogy az újságos zárva van. Azonban hatalmas meglepetésemre, az úriember felment az emeletre és lehozta nekem a Vogue legújabb példányát. Kilépve a kapun és felpillantva pedig rögtön feltűnt a hatalmas felirat, amely az újság nevét hirdette, de valahogy először nem akadt meg rajta a szemem. Mondanom se kell, ezek után felhők felett repkedve lépdeltem tovább London utcáin, és órákig még hozzám szólni se lehetett. Kezemben pedig úgy szorítottam a Vogue azon példányát, mint a legnagyobb kincset a világon.
Azonban még koránt sem volt vége a napnak és a földöntúli pillanatoknak. Tudni illik Oxford street-en vagyon egy csodás, hatalmas épület. Bár kívülről semmi sem árulkodik arról, mi lehet benne, sárga papírzacskót szorongató emberek lépdeltek ki ajtaján. Természetesen a kíváncsiságot követve mi magunk is benéztünk, és egy hihetetlen világ tárult a szemünk elé. Selfridges tévedtünk, ami egy hatalmas áruház, amely helyet az a legnagyobb luxus márkák termékeinek, így itt megtalálhatók a parfümöktől kezdve a táskákon, cipőkön át a ruhákig minden. Bár már Milánóban jártam egy hasonló felépítésű helyen azonban, amióta elkezdtem a divattal komolyabb szinten foglakozni, teljesem más szemmel néztem a dolgokra.
A második emeletre érve azonban olyan szintre lépett ámulatom, hogy elsírtam magamat. A kedvenc márkáim legújabb kollekcióinak minden darabja ott sorakozott velem szemben. Minden ruha, ami eddig a kifutókról készült, képeken csodáltam, most egyszerre ott voltak előttem. Mind egyszerre mintha egy ruha imádó meghalt volna és a mennybe került volna. Mindazok a márkák, amelyekről én nektek írok, melyeket csodálok, egyszerre mind ott voltak előttem.
Biztosan csodálkoztok, hogy miért is reagáltam egy ilyen külföldön hétköznapi dologra ilyen hevesen. Aki olyan szinten szerelmese a divatnak, mint jómagam, és aki olyan lelkesedéssel próbálja átadni a divat szeretetét másoknak is, ezek a helyek valóban egy világot jelentenek számunkra. Belegondolva pedig milyen szomorú jelenség ez, hiszen hazánkban ezek a márkák nem válnak elérhetővé. Egyrészt kevés cég választja hazánkat, hogy ide terjeszkedjen, másrészt kevesen engedethetik meg a luxus ezen szintjét. Bloggerként talán a külföldiekkel szemben ez jelenti a legnagyobb hátrányt. Hiszen az interneten elméletben minden elérhető számunkra is, azonban nekik, akik ilyen helyeken élnek, csak pár megálló és testközelbe kerül mindaz, amit mi csak a képernyőn és újságokon keresztül tekinthetünk meg. És bár van Gucci, Louis Vuitton, Burberry, és Max Mara hazánkban is, azonban ezek mind olyan kis kivonatai a teljes kollekcióknak, hogy nem számottevőek a valódi boltok kínálatához képest.
Azonban, ha el is jutunk ilyen helyekre, akkor is ott van az a hatalmas nagy szomorúság, hogy mi nem vagyunk japánok, sem angolok, és ezek a termékek a mi pénztárcánkhoz mérten elérhetetlenek. Szerencsére csodálni őket ingyen van, és ez is csodás élményt adhat. A divat világában való intenzív barangolásom pedig tovább erősítette benne az eltökéltséget, hogy mindenkivel megismertessem a divat szeretetét. Továbbra is elhozom nektek a nagyvilágból az inspirációkat, amelyeket most már saját szememmel is górcső alá vehettem. Ez a nap pedig egyike volt életem legszebbjeinek….
